Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 176 oldal
Megjelenés: 2016. október 03.
Fülszöveg:
"Az egyetlen bűne, hogy szabad és független nő volt."
Legújabb regényében Paulo Coelho – aki több mint 220 millió könyvet adott már el a világ 160 országában – Mata Harinak, kora legkívánatosabb nőjének csodálatos és titokzatos életét tárja fel. A híres egzotikus táncosét, aki azzal sokkolta és kápráztatta el közönségét, hogy ledobta ruháit a színpadon; aki bizalmasa és kurtizánja volt a kor leggazdagabb és leghatalmasabb férfijainak.
A rejtélyes múltú dívának – akit a párizsi arisztokrata hölgyek féltékenysége és irigysége kísért – volt bátorsága kitörni a huszadik század elején uralkodó, nőket megbéklyózó provinciális kötelékekből. Paulo Coelho egyes szám első személyben építi fel Mata Hari történetét. A táncosnő az embertelen párizsi Saint-Lazare börtönből írt leveleket ügyvédjének, ahol az első világháborúban folytatott kémkedés vádjával tartották fogva. A leveleket testamentumnak szánta. Általuk üzent a lányának, akit nem láthatott felnőni; meg akarta értetni egyetlen örökösével, miért is választott ennyire kirívó, kalandokkal teli életet.
Véleményem:
Összességében a könyv nagyon jó, de nem volt letehetetlen olvasmány. Kissé nehéz volt számomra ez a 176 oldal többször letettem és gondolkoztam ami persze nem baj. Kellett, hogy a háttér üzenet átjöjjön számomra. A könyv eredeti forrása egy levelezés, amit börtönből írt az ügyvédjének.
"Mindannyian tudjuk, hogy nem a miatt az ostoba vád miatt kell meghalnom, hogy kémkedtem, hanem azért, mert úgy döntöttem, hogy azzá válok, aki álmaimban lenni akartam, és az álmainkért mindig nagy árat kell fizetnünk." (részlet a könyvből)
Mata Hari története a könyv olvasása során számomra is érdekessé vált így egy kis kutató munkát végeztem. Ő egy olyan nő volt akinek a ma sokat köszönhetünk mi nők. Azért küzdött ami most számunkra természetes. Akkoriban a nőknek nagy szava nem volt, kevesen tudtak sikereket elérni a világban. Mata főként híres táncával vált ismertté a férfiak de leginkább a tehetős férfiak körében. Lenge ölözetben lejtett egzotikus táncokat (legalábbis a férfiak azt hitték), később karrierje válságos pontra ért mivel a fiatalabb nők utánozni kezdték a stílusát így már nem volt annyira érdekes a közérdemű számára. Azért ítélték halálra a per papírjai szerint mivel ő tehető felelőssé 50 ezer francia katona életéért akik oda vesztek egy Földközi tengeri csata során. Állítólag kiadta az indulás időpontját (ez 1917-ben történt). Később ugyan kiderült, hogy a vádak nem voltak igazak és nem a jó embert került kivégzésre.
Csak a halála után derült ki, hogy minden ellene felhozott kémvádért egy másik kémnő, Elsbeth Schragmüller, fedőnevén a Doktor kisasszony a felelős. 2001-ben a Mata Hari Alapítvány keresetben kérte a francia hatóságokat az 1917-es ügy felülvizsgálatára. A vizsgálat pár hónapnyi kutatás után megállapította, hogy Mata Hari ártatlan. (forrás: Wikipédia)
A könyvben Coelho ezen az eseménysorozaton megy végig a levelezés alapján. Vannak benne valós történések illetve fantázia által született kiegészétések is a történetben.
Mata Hari-t félreértelmezhetőenk tűnik egy pillanatban az olvasó szemében. Azt sugalják a fejezetek hogy telejsen normális kurtizánnak lenni a világ bármely pontján és nem probléma ha egy nő csak így tud érvényesülni az élete során. A testével.
Komolyan? Aztán elgondolkoztam. Nem nem ezt üzi a könyv, hanem azt, hogy Mata hari úttörő volt a maga korában. Nem azért mert egzitikus táncot lejtett vagy mert kurtizán volt. Úttörő személyiség volt, aki a maga életét akarta élni anélkül, hogy bárki az életében megmondaná neki, hogy mikor mit és hogyan tegye. Egy szabad lélek volt ami az embereket nagy részét megbabonázta és ámulatba ejtette. Épp ez szúr szemet egyeseknek, hgy túlzóan imponáló személyiség. A zsigereiben volt, hogy érheti el a céljait még ha nem is a legegyszerűbb úton de legalább szabadon, saját döntése szerint jut el. Később kiderült, hogy a jég nagyon vékony.... Vékony jégen táncolt az élete során.
"Életünk fogságában élünk, a múltunk fogságában, a szabályok fogságában, amelyek meghatározzák, mi a helyes és mi a helytelen. És akkor egyszer csak minden megváltozik. " (részlet a könyvből)
Szóval számomra ez volt eddig az egyik legjobb Coelho könyv amit olvastam mert végre az író nem rávezetett arra amit ő akar, hogy lássak a történésekben hanem saját magamtól juthattam el a saját kis következtetésemre. Egy teljesen más típusú könyvet kaptunk az írótól aminek örülök. Viszont enne ellenére 4 csillagot adnék rá mivel valahogy mégis úgy éreztem az olvasás során, hogy valami hiányzik.
