Colleen Hoover - Slammed – Szívcsapás (Szívcsapás 1.)
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Slammed
Országos megjelenés: 2014.08.29
Fülszöveg:
Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.
Az eleje nagyon-nagyon jól indult és élveztem olvasni bár megvolt bennem azaz érzés: jajj új csaj, új környék de megátja a pasi és rózsaszín köd és szerelem. Aztán leesett az állam és egy újabb gondolat futott át a fejemen: "Na neee.... komolyan a hátralévő X oldal arról fog szólni hogy nekik mennyire szar de azért titokban majd működik ez a tanár-diák kapcsolat". Igen. Körlbelül igazam is volt, de mindennek ellenére még sem volt teljesen igaz az előbbi állításom, kironhanásom.
Idén számomra ez az olyan könyvek éve többnyire: igen, ennek a könyvnek is volt mondanivalója évnek kiálltanám ki. Valamint az elmúásra szóló könyvek éve is.... egyre jobban erősödik bennem ez az érzés. Mert újból ez a helyzet. Megtörténik MEGINT.
„ Mert a világon minden bizonytalan. Semmi sem tart örökké. Egyetlen dolog van, ami mindannyiunkban közös, és az a halál.” (részlet a könyvből)
Mégis volt egy nagyon jó mozgatóruhója: a slam költészet. Ez annyira szépen irányította... olyan úmutatást adott a szereplőknek aki kimozdította őket mindig a jelenlegi helyzetükből és engedte őket tovább gördülni egy úton amire féltek rálépni. Ezaz egyik dolog ami nagyon tetszett a könyvben és szeretném is kiemelni: a versekre, a verselésre irányította a történetet. MEgmutatja egy másik oldalát is az általános irodalomoktatásnak amivel kicsit is érdekesebbé és emészthetőbbé tenné az oktatást. Valamint megtanulnak a diákok kiállni egymás elé. Ez kicsit a mi oktatási rendszerünkből hiányzik. Lesz sok okos emberünk kinevelve akik nem képesek előadni mert nem tanították őket meg erre igazán. De most ebbe az irányba nem szeretnék elmenni.
Rengeteg humor van a törétnetben, ön irónia és a karakterek iszonyatos fejlődésen mennek keresztül a könyv során. Ami különösen pozitív volt: soha se vesztettük el egy pillanatra sem a karaktereket nem merültek el a futhomokban, a saját önsajnálatuk mocsarában hanem mindig keresték a megoldás és próbáltak jól/jobban cselekeni. Nagyon életszagú volt. Igen, talán ez a legjobb kifejezés rá: életszagú a történet.
Előkerül a világnépbetegségeinek az egyike is:a rák. Még sem egy annyira egetrengetően fogták meg az egész elmúlás, halál dolgot. Hanem itt is a megoldásokra törekedtek és nem roskadtak bele hetekig abba hanem mi lesz hanem próbáltak felkészülni arra amikor már xy nem lesz velük. Durva az élet de a valóságban ugyan így kell az embernek cselekednie. Felkészülni mindenre és várni a legrosszabbat aztán meg azt, hogy mi fog kisülni az egészből.
Szóval röviden: nagyon szerethető valós karakterek, valós életfelfogással, egy kissé klisésen induló szerelmi történettel amiből mégis egy hihetetlen szuper történet születik. Már a folytatásba is belekezdek hamarosan. Erre a történetre nem tudok mást adni mint 4 csillagot!
Köszönöm Colleen Hoover ezt a zseniális könyvet, bár tudnám, hogy tudnak egyesek ilyen zseniálisan írni ahogy te is! Köszönöm! =)