Delphine de Vigan - No és Én
Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 212
Kiadás éve: 2011
Fordító: Burján Mónika
Olvastam: 2012-02-20 → 2012-02-23
Letehetelen. Lenyűgöző történet. Szívszorító, de egyben szívgyönyörködtető is. Fájdalmas, de még is szép. Ezek azok a szavak amikkel leginkább jellemezni tudnám a könyvet. Se többel, se kevesebbel. Úgy jó, ahogy van az egész.
Volt a könyvben egy mondat ami még mindig hallok a fejembe, hogy ha a szemembe becsukom. Egy mondat, ami jellemez egy kicsit mindenkit, mert ezaz erzés szerintem már mindenkiben előkerült és kicsit elrontotta egy-egy napját. Amikor kirekesztve érezzük magunkat. Hogy melyik az?
Ugye már te is éreztél így? Szerintem igen, nem kell titkolni. Mert mint ahogy mondtam: mindenki érzett már így. Jó volt olvasni, ahogy No-t felkarolja valakit, mindezt valamilyen szinten önzetlenségből és valami féle szeretetből. Az éreztem amikor a köynvet becsuktam, hogy: igen vannak még tisztességes, jó emberek. Akik önzetlenül képesek segíteni, hogy talán nem én vagyok egyedüliként a világban aki ilyen. A könyv reményt ad, kitartásra ösztönöző. Érezteti az emberrel azt: hogy valami hiába a legrosszabb, még helyre jöhet. Minden a helyére kerülhet! A történet maga minden korosztály számára elgondolkoztató lehet, ennek a könyvnek az olvasás nincs korhoz kötve. Tinit, fiatal felnőttet, felnőttet, időst szerintem egyaránt képes lehet lekötni. :)
Oldalak száma: 212
Kiadás éve: 2011
Fordító: Burján Mónika
Lou tizenhárom éves, látszólag mindene van, szülei, szobája, számítógépe.
Lou intellektuálisan koraérett, két osztállyal előrébb jár, mint kortársai. Lou álmodozó, nehezére esik megszólalni mások elôtt, és a cipőfűzője is mindig lóg.
No tizennyolc éves, senkije és semmije nincs, csak egy zötyögős kerekes bőröndje.
No bizalmatlan, vad, keserű.
No az utcán él. Hajléktalan.
Lucas tizenhét éves, az osztályban túlkoros, már kétszer bukott.
Lucas vagány, pimasz, szép, minden lány odavan érte.
Lucas egyedül lakik egy ötszobás, fényűző párizsi lakásban.
Három különböző módon magára hagyott fiatal, akinek a sorsa összekapcsolódik.
Szembeszállhat-e három tizenéves a világgal, a társadalmi realitásokkal?
Vagy minden próbálkozás hiábavaló, úgyis mindig a könyörtelen valóságé az utolsó szó?
Delphine de Vigan ezért a könyvéért számos elismerésben részesült, sőt a legrangosabb francia irodalmi kitüntetésre, a Goncourt-díjra is jelölték.
Kesernyés hangvételű, mégis szívmelengető regényét húsz országban adták ki, és mozifilm is készült belőle. Egy érzékenyen megírt, mély, igaz történet a barátságról és egy a sors ellenében végzett nagyszabású kísérletről.
Letehetelen. Lenyűgöző történet. Szívszorító, de egyben szívgyönyörködtető is. Fájdalmas, de még is szép. Ezek azok a szavak amikkel leginkább jellemezni tudnám a könyvet. Se többel, se kevesebbel. Úgy jó, ahogy van az egész.
Volt a könyvben egy mondat ami még mindig hallok a fejembe, hogy ha a szemembe becsukom. Egy mondat, ami jellemez egy kicsit mindenkit, mert ezaz erzés szerintem már mindenkiben előkerült és kicsit elrontotta egy-egy napját. Amikor kirekesztve érezzük magunkat. Hogy melyik az?
„Világéletemben kívülállónak éreztem magam, bárhol voltam is, mindig kilógtam a képből, a társaságból, mintha más hullámhosszon lennék, mintha egyedül én hallanék meg dolgokat vagy szavakat, amit a többiek nem észlelnek, és süket lennék azokra, amiket ők meg a látszólag hallanak, mintha csak kívül esnék a kereten, egy hatalmas, láthatatlan üveg túloldalán lennék.”
Ugye már te is éreztél így? Szerintem igen, nem kell titkolni. Mert mint ahogy mondtam: mindenki érzett már így. Jó volt olvasni, ahogy No-t felkarolja valakit, mindezt valamilyen szinten önzetlenségből és valami féle szeretetből. Az éreztem amikor a köynvet becsuktam, hogy: igen vannak még tisztességes, jó emberek. Akik önzetlenül képesek segíteni, hogy talán nem én vagyok egyedüliként a világban aki ilyen. A könyv reményt ad, kitartásra ösztönöző. Érezteti az emberrel azt: hogy valami hiába a legrosszabb, még helyre jöhet. Minden a helyére kerülhet! A történet maga minden korosztály számára elgondolkoztató lehet, ennek a könyvnek az olvasás nincs korhoz kötve. Tinit, fiatal felnőttet, felnőttet, időst szerintem egyaránt képes lehet lekötni. :)



