"Túl sok a kérdés az életünk során" - kérdések amiknek el se kéne hagynia a szánkat
Megvan az a pillanat amikor boldog párkapcsolatban élsz évek óta és állandóan ezeket a kapod a környezetedtől:
- Mikor kérik már meg a kezed?
- Mikor házasodtok már össze? aztán ebből már csak az marad, hogy:
- Milyen a házas élet? és ez követi, hogy
- Mikor lesz már gyerek?
Házasság kötésetek után a fentiekből már csak 2 kérdés létezik mindenki fejében:
Milyen a házas élet? Illetve, hogy:
Mikor lesz már gyerek/unoka?
Úúúúristen, de utáltam amikor mindenki tavalyi esküvőnk után, visszatértünk a nászutból... kb MINDENKI (nem túlzok) ugyan azzal a kérdéssel kezdte amikor összefutottunk... és azt akarta tudni milyen most házasként az életünk, hogy mi változott, hogy milyen "asszonynak" lenni (azt most hagyjuk, hogy ettől a kifejezéstől engem kiráz a hideg.. ezt tegyük félre). Sokszor jutott eszembe, ezekben a napokban, hogy ha még egyszer valakinek ez a kérdés elhagyja a száját megcsapom. Persze, nem tettem és igyekeztem udvarias maradni és megadni a választ amire vágynak.
Aztán ugye azóta még jobban jelen van az életünkben a legnagyobb dolog amit mindenki foglalkoztat: a gyerekünk érkezésének a pillanata vagy, hogy terhes vagyok e már. Abba bele se gondolnak, hogy a háttérben lehet más is, még ha nincs is, hogy miért nincs még gyerek és a nőbe egy hatalmasat rúgnak minden kérdéssel ami ehhez a témához köthető. Amikor úgy érzi, hogy az egészségi állapota is a nyilvánosságra tartozik. De ilyen világban élünk nem? Mármint, hogy minden pillanatunka -még a nem ismert emberek is... igen, én is- nyilvánosan éljük. Hisz ott van az összes közösségi médiás felület amin azt sugározzuk: nekünk van a legkirályabb életünk, előnyösen beállított fotók tömkelegével. Felszínesen élünk, elmegy mellettünk az életünk. Ebbe belegondoltál már?
Úgy érzem, hogy jól élem az életem, úgy ahogy szeretném. Szerencsés vagyok mert azt csinálom amit szerettem volna és sikeres is vagyok a munkámban. Igaz egyre közelebb vagyok a 30-hoz... és valljuk be a fentiek miatt nem érzem jól magam a bőrömben, vagyis amikor ítélkeznek felettem és rázzák a fejüket mert még nincs utódunk. Amikor a gyerek kérdés előjön és tovább megyek az utcán, akkor azt érzem minden alkalommal: "Egy nagy rakás sz*r vagyok, mert még nincs gyerekem."
Nem, tényleg nincs. És nem, nem vagyok ettől rossz ember... csak még az életem nem hozta úgy, hogy gyerekre gondoljak. Lehet önző dolog. Ki tudja... Ismerős?
Holott már azért se kapsz meg egy állást mert házas vagy s a HR-es külön ezt felírja a CV-d tetejére hogy házas. Szerintem amikor már kijöttem a "nem vesszük fel" kupacba kerültem.
Aztán a másik kérdés ami még állásinterjún ki tud akasztani: "Mikor tervezik a gyerek érkezését? Meddig szeretne otthon maradni vele?" Erre én leginkább azt vágnám oda: Mi köze van hozzá? illetve, hogy: mégis honnan tudhatnám már most ezekre a kérdésekre a választ?
Persze, nem teszem hanem hazudok inkább valamit, ami talán hihetően is hangzik. Hogy miért? Mert szeretném az állás, holott a zsigereim az ilyen kérdések után azt súgják: ne akarj ilyen helyen dolgozni.
Kérdés mindenki felé: Jó ez így? Szerintem nagyon nem oké, nagyon nem jó ez így....
Szerintem magunkban - és nem csak a nőkről beszélek most, hanem a a férfiakról is bár őket a házasság és gyerek kérdés nem érinti annyira hátrányosan a munkás életük során - mégis túl sok a kérdés az életünk során nem lenne szabad hogy a körülöttünk élők is még nagyobb problémát helyezzenek a vállunkra. Mert ezektől a kérdésektől nem lesz nekünk, a jelen pillanatban gyerektelen nőknek az életünk jobb.
Sőt, kilátástalanabbnak érezzük kicsit magunkat és már mi is látjuk magunkban a nem létező hibát.
A téma kényes, és azt hiszem az alábbi mondás hatványozottan igaz lenne minden ember felé aki ezzel nyomaszt: Mindenki söprögessen a maga háza táján.Vannak kérdések, amiknek el se kéne hagynia a szánkat, mert hiába ártatlan kérdésnek hisszük ezt az egész témát, mégis rombolni tudunk vele.
- Mikor kérik már meg a kezed?
- Mikor házasodtok már össze? aztán ebből már csak az marad, hogy:
- Milyen a házas élet? és ez követi, hogy
- Mikor lesz már gyerek?
Házasság kötésetek után a fentiekből már csak 2 kérdés létezik mindenki fejében:
Milyen a házas élet? Illetve, hogy:
Mikor lesz már gyerek/unoka?
Úúúúristen, de utáltam amikor mindenki tavalyi esküvőnk után, visszatértünk a nászutból... kb MINDENKI (nem túlzok) ugyan azzal a kérdéssel kezdte amikor összefutottunk... és azt akarta tudni milyen most házasként az életünk, hogy mi változott, hogy milyen "asszonynak" lenni (azt most hagyjuk, hogy ettől a kifejezéstől engem kiráz a hideg.. ezt tegyük félre). Sokszor jutott eszembe, ezekben a napokban, hogy ha még egyszer valakinek ez a kérdés elhagyja a száját megcsapom. Persze, nem tettem és igyekeztem udvarias maradni és megadni a választ amire vágynak.
Aztán ugye azóta még jobban jelen van az életünkben a legnagyobb dolog amit mindenki foglalkoztat: a gyerekünk érkezésének a pillanata vagy, hogy terhes vagyok e már. Abba bele se gondolnak, hogy a háttérben lehet más is, még ha nincs is, hogy miért nincs még gyerek és a nőbe egy hatalmasat rúgnak minden kérdéssel ami ehhez a témához köthető. Amikor úgy érzi, hogy az egészségi állapota is a nyilvánosságra tartozik. De ilyen világban élünk nem? Mármint, hogy minden pillanatunka -még a nem ismert emberek is... igen, én is- nyilvánosan éljük. Hisz ott van az összes közösségi médiás felület amin azt sugározzuk: nekünk van a legkirályabb életünk, előnyösen beállított fotók tömkelegével. Felszínesen élünk, elmegy mellettünk az életünk. Ebbe belegondoltál már?Úgy érzem, hogy jól élem az életem, úgy ahogy szeretném. Szerencsés vagyok mert azt csinálom amit szerettem volna és sikeres is vagyok a munkámban. Igaz egyre közelebb vagyok a 30-hoz... és valljuk be a fentiek miatt nem érzem jól magam a bőrömben, vagyis amikor ítélkeznek felettem és rázzák a fejüket mert még nincs utódunk. Amikor a gyerek kérdés előjön és tovább megyek az utcán, akkor azt érzem minden alkalommal: "Egy nagy rakás sz*r vagyok, mert még nincs gyerekem."
Nem, tényleg nincs. És nem, nem vagyok ettől rossz ember... csak még az életem nem hozta úgy, hogy gyerekre gondoljak. Lehet önző dolog. Ki tudja... Ismerős?
Holott már azért se kapsz meg egy állást mert házas vagy s a HR-es külön ezt felírja a CV-d tetejére hogy házas. Szerintem amikor már kijöttem a "nem vesszük fel" kupacba kerültem.
Aztán a másik kérdés ami még állásinterjún ki tud akasztani: "Mikor tervezik a gyerek érkezését? Meddig szeretne otthon maradni vele?" Erre én leginkább azt vágnám oda: Mi köze van hozzá? illetve, hogy: mégis honnan tudhatnám már most ezekre a kérdésekre a választ?
Persze, nem teszem hanem hazudok inkább valamit, ami talán hihetően is hangzik. Hogy miért? Mert szeretném az állás, holott a zsigereim az ilyen kérdések után azt súgják: ne akarj ilyen helyen dolgozni.
Kérdés mindenki felé: Jó ez így? Szerintem nagyon nem oké, nagyon nem jó ez így....
Szerintem magunkban - és nem csak a nőkről beszélek most, hanem a a férfiakról is bár őket a házasság és gyerek kérdés nem érinti annyira hátrányosan a munkás életük során - mégis túl sok a kérdés az életünk során nem lenne szabad hogy a körülöttünk élők is még nagyobb problémát helyezzenek a vállunkra. Mert ezektől a kérdésektől nem lesz nekünk, a jelen pillanatban gyerektelen nőknek az életünk jobb.
Sőt, kilátástalanabbnak érezzük kicsit magunkat és már mi is látjuk magunkban a nem létező hibát.
A téma kényes, és azt hiszem az alábbi mondás hatványozottan igaz lenne minden ember felé aki ezzel nyomaszt: Mindenki söprögessen a maga háza táján.Vannak kérdések, amiknek el se kéne hagynia a szánkat, mert hiába ártatlan kérdésnek hisszük ezt az egész témát, mégis rombolni tudunk vele.
