Charlaine Harris - Véres leszámolás (True Blood 11.)
Kiadó: ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ KFT.
Sorozat: TRUE BLOOD
Oldalak száma: 398
Kiadás éve: 2012
Fordító: Lukács Andrea
Ez igazából egy új megjelenés, mert 2012 tavaszán jelent meg magyarul a kötet. Szóval mondhatni friss és ropogós. :)
A történet ugye úgy ér véget a 10. kötetben, hogy vége a háborúnak. Mindennik fellélegzik, duplán is -főleg akik rajonganak Erikért- mert Sookie és a Serif szerelme kibontakozik és minden jó és rózsaszín. Megszoktuk már azt is, hogy a pincérnőnk körül semmi sincs rendbe amióta vámpírokkal mulatja az idejét, amióta túlzottan bele keveredett a természet felettiek életébe. Persze valami mindig jön, aki ki szeretné nyírni éppen őt, vagy a szerelmét. Ez most sincs másképpen.
Imádom ezt a sorozatot, viszont ez a könyv kissé csalódást okozott számomra. Oké, hogy ez már a 11. kötet és nagyjából az alap ugyan az mint ahogy említettem. Mármint, hogy vagy Sookie vagy az aktuális vámpír élete forog kocán. Viszont mindig egy zseniálisan felépített világ volt a kötetekben, mindig jöttek mentek az új szereplők és találkoztunk új lényekkel. Itt az új természet felettiek nem topzódnak mint ahogy megszokhattuk. Feltűnt egy manó, de ettől nem dobok egy hátast mint Bill aki nagyon csodálkozott. Én azt mondtam inkább: egy manó... huhh de izgi. De komolyan? Egy manó? Ez egy Grimm mesében oké, de ez már itt kissé túlzás volt. Jót nevettem rajta.
Aztán ott van Bill, Erik és Alcide aki mind egyet akar, nem mást mint Sookiet. Könyörgöm ezt kissé unom ha nincs izgalom. Valami történhetne, valami új.
Pam-et nagyon sajnáltam a történetben. Tiszta szívemből. :( :( Kegyetlenség volt egy kicsit.
A történet összességében nagyon jó, nem ad se többet se kevesebbet mondjuk mint amit várnál tőle viszont nagyon szórakoztató és leköti az embert. Én személy szerint nagyon szeretem Sookie történetét olvasni és nagyon szomorú leszek ha véget ér a sorozat. De valahogy mégis picit valami jobbat vártam a 11. kötetétől ennek a sorozatnak. Ami nagyon tetszett, hogy végre -hosszú idő elteltével ugyan-, de megismerhettük jobban főhősnőnk nagymamáját. Imádtam azt a részét a könyvnek. Talán ez az amit kiemelnék az egészből. Ami számomra további rejtélyt okoz és nagyon morfondírozok rajta, hogy Sookie mit fog kezdeni a kívánság kavicsával. Nah, erre varjatok gombot kedves olvasók: kívánság kavics. Hát nem eszméletlen? :))) :D
3,5 pont jár a részemről a könyvre
Sorozat: TRUE BLOOD
Oldalak száma: 398
Kiadás éve: 2012
Fordító: Lukács Andrea
Fülszöveg:
Sam kocsmáját, a Merlotte'sot valaki megpróbálja felgyújtani. Hála Sookie-nak, még idejében sikerül megfékezni a tüzet. Mivel Sam alakváltó, a gyanú természetesen a környéken lakó ellenségeire terelődik. Sookie azonban sejti, hogy más áll a merénylet mögött, talán épp az ő egyik régi haragosa. Közben Eric és Pam az új vámpírfőnökük meggyilkolását tervezgeti, aki mindenben akadályozza őket, és csak az alkalomra vár, hogy leszámoljon a hatalmas vikinggel. A szexi pincérnő ismét baljós és véres események középpontjában találja magát, és nem sejti, hogy még egy nagy szívfájdalom is vár rá... - Charlaine Harris magával ragadó bestsellerében mesterien népesíti be világunkat vámpírokkal, nem kevés humorral és izgalommal fűszerezve történetét.
Ez igazából egy új megjelenés, mert 2012 tavaszán jelent meg magyarul a kötet. Szóval mondhatni friss és ropogós. :)
A történet ugye úgy ér véget a 10. kötetben, hogy vége a háborúnak. Mindennik fellélegzik, duplán is -főleg akik rajonganak Erikért- mert Sookie és a Serif szerelme kibontakozik és minden jó és rózsaszín. Megszoktuk már azt is, hogy a pincérnőnk körül semmi sincs rendbe amióta vámpírokkal mulatja az idejét, amióta túlzottan bele keveredett a természet felettiek életébe. Persze valami mindig jön, aki ki szeretné nyírni éppen őt, vagy a szerelmét. Ez most sincs másképpen.
Imádom ezt a sorozatot, viszont ez a könyv kissé csalódást okozott számomra. Oké, hogy ez már a 11. kötet és nagyjából az alap ugyan az mint ahogy említettem. Mármint, hogy vagy Sookie vagy az aktuális vámpír élete forog kocán. Viszont mindig egy zseniálisan felépített világ volt a kötetekben, mindig jöttek mentek az új szereplők és találkoztunk új lényekkel. Itt az új természet felettiek nem topzódnak mint ahogy megszokhattuk. Feltűnt egy manó, de ettől nem dobok egy hátast mint Bill aki nagyon csodálkozott. Én azt mondtam inkább: egy manó... huhh de izgi. De komolyan? Egy manó? Ez egy Grimm mesében oké, de ez már itt kissé túlzás volt. Jót nevettem rajta.
Aztán ott van Bill, Erik és Alcide aki mind egyet akar, nem mást mint Sookiet. Könyörgöm ezt kissé unom ha nincs izgalom. Valami történhetne, valami új.
Pam-et nagyon sajnáltam a történetben. Tiszta szívemből. :( :( Kegyetlenség volt egy kicsit.
A történet összességében nagyon jó, nem ad se többet se kevesebbet mondjuk mint amit várnál tőle viszont nagyon szórakoztató és leköti az embert. Én személy szerint nagyon szeretem Sookie történetét olvasni és nagyon szomorú leszek ha véget ér a sorozat. De valahogy mégis picit valami jobbat vártam a 11. kötetétől ennek a sorozatnak. Ami nagyon tetszett, hogy végre -hosszú idő elteltével ugyan-, de megismerhettük jobban főhősnőnk nagymamáját. Imádtam azt a részét a könyvnek. Talán ez az amit kiemelnék az egészből. Ami számomra további rejtélyt okoz és nagyon morfondírozok rajta, hogy Sookie mit fog kezdeni a kívánság kavicsával. Nah, erre varjatok gombot kedves olvasók: kívánság kavics. Hát nem eszméletlen? :))) :D
3,5 pont jár a részemről a könyvre









