Rachel Caine - Nincs menekvés (Stillhouse Lake 1.)
De a normális – jut eszembe, és a mosolyom lehervad – most nagyon veszélyes lehet. Eddig azzal áltattam magam, hogy élhetek az ő világukban. Ám én a normálisok világa alatti világhoz tartozom, az árnyakéhoz, ahol semmi sem biztonságos, egészséges vagy állandó. Sam majdnem elfeledtette ezt velem. Ha itt maradok, az jó a gyerekeimnek, de ugyanakkor mindent kockára teszek vele.
(Részlet a könyvből)
A gyilkosságok nem értek véget, amikor a férjét elkapták.
Gina Royal maga a megtestesült középszerűség: egy félénk, közép-nyugati háziasszony, aki boldog házasságban él, és két imádni való gyereket nevel. De amikor egy autóbaleset felfedi, hogy férje sorozatgyilkosként titokban kettős életet él, Ginának új életet kell kezdenie Gwen Proctorként, félelmetes anyaharcosként.
Most, hogy az exférje börtönben van, Gwen végre menedéket talál a félreeső Stillhouse Lake-ben. Bár a zaklatók és az internetes trollok, akik azt hiszik, köze volt a férje rémtetteihez, még mindig nem szálltak le róla, Gwen néha már-már elhiszi, hogy a gyerekei békében nőhetnek fel.
Ám épp amikor már kezdi megszokni új identitását, egy holttest bukkan fel a tóban, és fenyegető levelek kezdenek érkezni egy jól ismert címről. Gwennek jól meg kell gondolnia, kiben bízik, különben fény derülhet a titkára, és a gyerekei áldozatul eshetnek egy szadista gyilkosnak, aki élvezetét leli abban, hogy kínozza őt.
Egy dolog biztos: már tudja, hogyan vegye fel a küzdelmet a Gonosszal. És nincs, ami megállítsa.
Értékelésem: Előre szeretném mondani: nagyon rövid leszek, mert sok mindent erről a könyvről nem lehet mondani. És, nem azért mert unalmas lett volna.. hanem azért még akkor túl sokat árulnék el :)
Összességében nekem tetszett a könyv, azt kaptam amit vártam: lebilincselő cselekményt, igaz kisé hullámzó volt mind a feszültség, az unalmasság és az igazolom egyaránt. De ez kellett szerintem ahhoz, hogy az érkdelősét fenntartsuk mert ezek a "mély" és unalmasabb pontok végül minden eyetben egy olyan cselekményszálat vagy történést hoztak be a történetbe, hogy az egészen tekert egyet... ettől lehet azt mondani: ez a könyv cseppet se unalmas.
Sajnáltam a főszereplőt, Gwent mert nem nyit nagyon senki felé sem a férje miatt mert akiben eddig bízott úgy igazán az nem az volt akinek mondta magát és kicsit a történet megismétli magát. De nem annyira drasztikusan legalább.
A gyerekeket sajnáltam, mert sokszor nem értették a hátteret, hogy pontosan mi is történt az apjukkal így sok mindent nem is értettek mi-miért történik. Megértem, hogy védeni akarta őket, de ez ellen nem igazán lehet védekezni... új személyazonosság oké... de a gyereknek ennek ellenére, hogy nem kürtölik világgá tudniuk kéne a teljes igazat. Bár, szerintem már nincs messze ez sem.
Örültem, hogy a főhőseink végre elkezdenek a lakóhelyükhöz kötődni és barátokat szereznek... bár kicsit ez is okozza a "vesztüket".
A végkifejlez sejthető volt.. -legalábbis számomra- viszont ettől még jobban várom a második könyvet, amit mindenképpen le fogok emelni a könyvesbolt polcáról, hazahozni és elolvasni. Összességében én jó erős 4-esre értékelem a könyvet :)