John Green - Csillagainkban a hiba
Fordítás: Bihari György
Kiadás: GABO, 2013
Oldalszám: 292
Fülszöveg:
Ez volt a könyv különlegessége, hogy a szereplők annyira más szemszögből világították meg a rákos megbetegedést, hogy sokszor mosolyt csalt az arcomra. Ők próbálták ezt az egész szart amiben élnek boldogan látni és elviccelődni amennyire csak lehetett és nézni ennek az egész maszlagnak a jó oldalát. Tudom, hogy szülő (ugyan nincs gyerekem) nem bírnám ezt a terhet magammal cipelni, hogy a csemetém ennyire beteg és próbálni bátorításokat festeni a falra és sorolhatnám amit saját erejükön felül is küzdő szülők tesznek a könyvben. Tudjuk, hogy ez a részükről talán még nehezebb és küzdenek ők is mindennap de mégse beszél ezekről a dolgokról szintén senki. Sok mindenről a társadalom tehet, ezt is oda szeretném azaz igazság sorolni. Sok mindenért vagyunk hibásak már a hozzáállásukkal is ahogy a világot látjuk.
Szörnyű dolog ezaz egész. De 16-17 évesen így szeretni, ennyire élni mint ahogy a könyv szereplői élnek... bár mindenki ennyit és így élhetne mint ők. Mert igen, sokaknak ennyi se jut, nem élik át ezeket a csodákat az életben nem mernek igazán szeretni. De az élet őket megtanította arra, hogy értékeljenek minden napot amit kapnak és merjenek igazán élni amíg megtehetik. Igaz életet kellene mindenkinek élnie. Igen, ez a könyv üzente: ÉLJETEK! Éljetek, mert az élet rövid és merjetek szeretni bármennyire is rövid időről van szó mert az élet csak is erről szól. Szeretni és Szeretve lenni!
A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.
Aki olvasta már, csak annyit mondanék amikor letettem a könyvet az ölembe az utolsó oldal után annyit voltam képes magamba mondani: Oké...oké...oké...
Egyet garantálni tudok: zsepiket elő és bújj el egy sarokba. (már, hogy leírtam ezt a mondatot könnyek szöktek a szemembe ahogy a könyvre gondolok)
"– Szerelmes vagyok beléd, és nem fogom megtagadni magamtól az igazmondás egyszerű örömét. Szerelmes vagyok beléd, noha tudom, hogy a szerelem csak egy kiáltás az űrbe, a feledés elkerülhetetlen, valamennyien halálra vagyunk ítélve, és eljön a nap, amikor minden munkánk porrá válik, azt is tudom, hogy a Nap elnyeli az egyetlen földünket, de azért szerelmes vagyok beléd." (részlet a könyvől)
Tényként szeretném leszögezni, hogy a könyvet azért olvastam el, mert hallottam a filmről és nagyon érdekelt még mielőtt megnézném. Tudtam, hogy mivel állok szembe éppen ezért a barátokból. De mégis annyira mélyen érintett -amire azt hittem fel vagyok készülve- fél napig képes lettem volna egy sarokban elbújva könnyek áztatta arccal sírni egyfolytában. Ugyanis minden sorából a történetnek olyan szeretet árad szerintem amire nem lehet felkészülni. Én legalábbis nem tudtam.
Nem olvastam korábban ilyen témában könyvet. Úgy néz ki számomra sok minden első mostanában, sokat olvashatjátok tőlem, újabban sokszor elismétlem ezt a mondatot... Bocsi. (Jajj, de a Ui. Szeretlek!-et olvastam ami egy kicsit más szemszög de szerintem az is zseniális és szintén elgondolkoztatott az élet nagy dolgain, amire szükségünk van! Jobban mint vala a mai világban4)
„Életem nagy részét annak szenteltem, hogy igyekeztem nem sírni azok előtt, akik szerettek, így hát tudtam, mit csinál Augustus. Összeszorítjuk a fogunkat.Felnézünk a magasba.” (részlet a könyvből)
Számomra az egész könyv egy lélektani utazás volt és pontosan én is többször néztem fel az égre és csak pislogtam szaporán, hogy ne sírjak fel hangosan egy-egy oldalnál. Igaz, hogy az utolsó 20 oldalnál alig láttam ki a fejemből mert már semmi se segített... Sok mindent átértékeltem azt hiszem az életemben a könyv hatására. De tényleg. Annyira zseniálisan szép történet, hogy (oké ez hülyén hangzik) szeretne mindenki ilyen szerelmet.
Nem hiszem, hogy ez titok lenne, de a könyv súlyosan beteg rákos gyerekekről szól a történet illetve tinikről akik nagyon fiatalon halnak meg. Mondhatjuk a közhelyeket amiket elő szoktunk venni, ha ilyennel állunk szemben "Ez volt neki megírva.", "Ez az élet rendje, egyszer mindenki meg fog halni." , "A betegség az élet velejárója." és még hosszú sorokban sorolhatnám ezeket. De nem. Az élet azaz igazság, hogy igazságtalan. Mert vannak akik igazán élni se hagy. Ez a kurva nagy igazság és amit él azt is fájdalmak és kínzások közepette.
"– A világ – mondta – nem egy kívánságteljesítő gyár." (részlet a könyvből)
Ez volt a könyv különlegessége, hogy a szereplők annyira más szemszögből világították meg a rákos megbetegedést, hogy sokszor mosolyt csalt az arcomra. Ők próbálták ezt az egész szart amiben élnek boldogan látni és elviccelődni amennyire csak lehetett és nézni ennek az egész maszlagnak a jó oldalát. Tudom, hogy szülő (ugyan nincs gyerekem) nem bírnám ezt a terhet magammal cipelni, hogy a csemetém ennyire beteg és próbálni bátorításokat festeni a falra és sorolhatnám amit saját erejükön felül is küzdő szülők tesznek a könyvben. Tudjuk, hogy ez a részükről talán még nehezebb és küzdenek ők is mindennap de mégse beszél ezekről a dolgokról szintén senki. Sok mindenről a társadalom tehet, ezt is oda szeretném azaz igazság sorolni. Sok mindenért vagyunk hibásak már a hozzáállásukkal is ahogy a világot látjuk.
"Mert csak egyetlen ótvarabb dolog van a világon annál, ha az ember tizenhat évesen harap a fűbe a ráktól, mégpedig az, ha az embernek olyan kölyke van, aki fűbe fog harapni a ráktól." (részlet a könyvből)
Szörnyű dolog ezaz egész. De 16-17 évesen így szeretni, ennyire élni mint ahogy a könyv szereplői élnek... bár mindenki ennyit és így élhetne mint ők. Mert igen, sokaknak ennyi se jut, nem élik át ezeket a csodákat az életben nem mernek igazán szeretni. De az élet őket megtanította arra, hogy értékeljenek minden napot amit kapnak és merjenek igazán élni amíg megtehetik. Igaz életet kellene mindenkinek élnie. Igen, ez a könyv üzente: ÉLJETEK! Éljetek, mert az élet rövid és merjetek szeretni bármennyire is rövid időről van szó mert az élet csak is erről szól. Szeretni és Szeretve lenni!
"Azután vannak olyan könyvek, (…), amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik." (részlet a könyvből)