Margaret Atwood - A szolgálólány meséje
Könyv: Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Kiadó: Jelenkor
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 480
Fülszöveg:
A regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…
A regényt 1986-ban Nebula-díjra és Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat.
A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő kultuszregényéből – a világhírű Nobel-díjas angol drámaíró, Harold Pinter segítségével – szokatlan gondolati mélységeket feltáró film is készült.
Huhhh... nehéz erről a könyvről írni. Nehéz maga a sztori is. Igazság szerint félelmetes maga a történet alapja. Úgy érzem, hogy megtörténhet ez az egész egyszer és ezaz ami félelmetesé tette.
A történet mozgató rugója egy nemző képtelen társadalom, vagyis a társadalom legtöbb része sterillé vált: férfiak és nők egyaránt. Nem születnek gyermekek, vagyis ez így nem teljesen igaz. Ha valakinek születik is, ritka hogy életben is marad a csöpség. Ezért mai korunk legnagyobb orvosi vívmányát okolják: különféle fogamzás gátlási módszereket. A hormonális fogamzás gátlást, hogy pontosabb legyek. A nőkből a könyvben szó szerint tenyészkancákat csináltak. Legalábbis azokból akiknek lehet gyermeke. Kineveltek szolgálólányokat akiket egy rituálé szerint (pont akkor amikor a legtermékenyebb volt a nő) a férj és feleség fogta a felszolgáló lányt és így próbákoznak közös gyermek nemzésével a családjuk számára. Asszony lefogta és rituálé szerűen megerőszakolták és várták, hogy terhes legyen. Igen....
Azt ne felejtsük el megemlíteni, hogy a szolgáló lány ha nem esik teherbe - egy maghatározott időszakban- akkor nagyon komoly következmények lesznek. Akinek meg születik gyermeke addig marad vele amíg anya tejet iszik aztán tovább teszik egy másik házhoz, hogy ott is hozzon gyermeket. De miért nem jut eszébe senkinek, ha a szolgáló lány nem esik teherbe a ház urától, akkor azért nem a szolgáló lány hibája? Tudod miért? Mert nincs olyan szó a társadalomban, hogy egy férfi steril legyen. Olyan nem létezik, mert ők A FÉRFIAK. Csupa nagy betűvel, kicsit visszavet ez gondolatban a középkorba amikor aggódtak, hogy egy királynak/főnemesnek stb. miért nincs gyermeke ott is a nőt, a feleséget hibáztatták. Kemény, hogy egy fejlett társadalomban ez újból előjött és tiltottá tették, hogy ilyesmit mondjank... Hogy hogy jutottak el egészen idáig?
A nőket visszafokozta egyik pillanatról a másikra a társadalom. Nem olvashatnak, nem írhatnak. Ennek megfelelően ha mégis megteszik elveszti szeme világát, hisz amire teremtették szem nélkül is képes. Ha olvasott? levágják a kezét. Hisz anélkül is képes gyermeket nemzetni... De térjünk vissza arra, hogy mi történik azelőtt, hogy ez megtörténik. Fokozatosan megvonták tőlük a munkát, a pénzüket egy férfi (ideális esetben) férjük számlájára helyezték át és innentől kezdve semmihez se volt joguk és egyszer csak besorozták őket. Kemény történet. De az igazság az, hogy ismét az történik mint sokszor a történelem során. Egy vallást állítanak az egész mögé és arra mutogatnak, hogy hitből teszik mert ugyan ez megtörténik a Bibliában is. Hát erről szól a könyv. Kemény mi?
"Várok – megfürdetve, megfésülve, megetetve, akár egy díjnyertes sertés. Valamikor a nyolcvanas években feltaláltak egy labdát a hízósertéseknek. A nagy, színes golyót a disznók körbe-körbe görgették az ólban az orrukkal. A kereskedők szerint ez javította az izomtónusukat; a malacok kíváncsi jószágok, szeretik, ha gondolkozhatnak valamin. " (részlet a önyvből)
Őszintén véleményem a sztoriról igazság szerint lehet, hogy pár embernél ki fogja verni a biztosítékot. A férfiak a könyvben nem értik, hogy a nők miért vannak kiadva hogy minden jogukat elvették és a saját pénzük felett már nem rendelkeznek, nem dolgozhatnak. Nem érti, hogy mit akad ki a házastársa ezen és no para majd ő eltartja és nem baj, hogy tőle fog függeni a jövőben. Nagyon valóságos ez a probléma és igazság szerint erre a kivetkeztetésre, hogy a társadalomnak ezentúl így kell működnie egy olyan társadalomból indulnak ki mint amiben mi most élünk. A nők kiszolgáltatottsága mindig is nagyon jó téma azt hiszem a világ bármely táján ezért is tudták ezt a sorozatot sikerre vinni a TV-ben mert igen, csináltak belőle egy nagyon jó sorozatot.
Szóval nem egyetlen egy mai problémát dolgoz fel a könyv.
A történet igazság szerint nagyon nagy hatással volt rám. Döbbenet, hogy egy világ amit ismersz és benne élsz, hogy tud egyik pillanatról 180 fokos fordulatot venni. Egy szerintem mai valós problémát helyezve a történet közepébe.... Mégis az egész politika. Minden politika igazság szerint ami egy világot képes felborítani valamint a vallás. Ez a kettő halálos dolog. Ezt hozza össze a könyv.
"– Átmeneti nemzedék vagytok – szónokolta Lydia néni. – Nektek a legnehezebb. Tudjuk, mennyi áldozatot kell hoznotok. A férfiak gyalázkodását nehéz elviselni. Ám az utánatok jövőknek már könnyebb lesz. Készséggel fogják vállalni a szolgálatot.
Nem tette hozzá: mivel nem lesznek emlékeik arról, hogy más életforma is létezik.
Helyette azt mondta: – Nem vágynak majd olyasmire, ami nem lehet az övék. "(részlet a könyvből)
Viszont főhősünk aki az egész történetet megismerhetjük. Erős asszony, de végig úgy éreztem, hogy gyenge jellem. Nagyon érzi, hogy bármely pillanatban eltűntethetik a világból anélkül, hogy igazásg szerint bárkinek is feltűnne. Mégis a regény rámutatott arra, hogy a lehetőségek néha ott hevertek a lába előtt csak túl gyenge volt, hogy éljen is velük. Rendben, oké, hogy a gyermeke matt aggódik akit "besorolása" során elveszített de számomra még sem magyarázza teljesen a passzivitását.
Összességében: nem tudom elégszer leírni, hogy a könyv nagyon felkavaró volt számomra. Kicsit a félelmeimet elevenítette meg. A lélektani elnyomás amit alkalmaznak, hogy új társadalmi normát alakítsanak ki..... huhh nehéz dió. Nem az a tipikus YA regény, de azt mondom éppen ezért: VÉGRE hogy nem tipikus Ya regény, pedig annak szánták. A történet egy cseppet sem volt pörgös, néhol lassan haladt és voltak benne felesleges körök amikor a főhősünk önmagát marcangolta és néha nem is volt benne biztos, hogy a visszaemlékezései a családjára, a történtekre helyes e és valamikor egyes részeket újra kezdett. De ennek ellenére egy ütős és a maga műfajában egy zseniális történet. Megéri elolvasni. Nem tudtam letenni azaz igazság. Kedvencemmé is emelném a könyvet, 5*-ot adnék rá.