Leylah Attar: The Paper Swan – Papírhattyú
Oldalak száma: 376
Kiadás éve: 2016
Fülszöveg:
A szerelem nem halhat meg soha.
Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.
Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.
Egy igazi hullámvasút vette a kezdetét amikor a könyvet a kezembe vettem és olvasni kezdtem. Hol gyűlöltem a szereplőket, hol szerettem őket, hol sajnálkoztam, hol ledöbbentem.
"A család az család. A barátságok nem örökre szólnak. Minden összetörik. Az emberek búcsút mondanak egymásnak. Ha túl közel kerülünk valakihez, annak csak fájdalom lesz a vége."
Néha nagyon brutális de megéri tovább olvasni... maximálisan megéri. Minden egyes oldallal közelebb kerültem a megoldáshoz ami a múltban rejtőzött. Lassan értesz meg minden te is és a főszereplő lány is. Együtt értitek meg, hogy mi miért történik vele. Durva és megrázó helyenként, de mindennek ellenére nagyon szerethető az összes karaktere a könyvnek, az összes cselekményszála is a végére. Éppen ezért többször vált a cselekmény szálat és több szemszögből olvasható el a történet. Így akármennyire is hihetetlennek tűnik, de emiatt érted meg a sztorit.
"Mert ha szeretünk valakit, mindig ott van bennünk, és a legsötétebb pillanatokban is rátalálhatunk a világosságára. Minél mélyebb a szeretet, annál fényesebben ragyog."
A történet valójában -akármennyire se hinnéd- nagyon romantikus a brutális részek ellenére is ami néha sokként ér. Letehetetlen olvasmány és lebilincselő mivel soha nem tudhatod, hogy éppen milyen fordulatot hoz újból az író. Bár vannak kissé abszurd helyzetek benne, de ezt kivételesen félre tudtam tenni és nem zavart.
De tudjátok, hogy a mi a legcsodálatosabb az egészben? A furfangosság, ahogy az író végig vezeti a papírhattyút a történetben, ahogy egy papír állatkának értelmet ad, az egyszerűen zseniális. Szóval igen, egy cseppet sem hétköznapi történet. Ajánlom mindenkinek aki úgy érzi hogy szeretne végre valami mást is olvasni és nem azokat a tipikus csöpögő történeteket amik persze jók de a végkifejletet szinte tálcán kínálja minden egyes sorával. Ha ki akarsz kicsit szakadni és valami "borzasztót" akarsz, ez a te könyved és szerintem imádni fogod!
Csak egy gondolat még zárásul a könyvből:
"Mert ha szeretünk valakit, mindig ott van bennünk, és a legsötétebb pillanatokban is rátalálhatunk a világosságára. Minél mélyebb a szeretet, annál fényesebben ragyog."