Jodi Picoult - A nővérem húga
Oldalak száma: 372
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2007
Fordító: Kocsis Anikó
Fülszöveg:
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne.A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.
Le kell szövegeznem mielőtt bővebben beszélek a könyvről, hogy mondhatni szinte a könyv végét végig bőgtem, és amikor vége lett egy dolgot tudtam mondani miközben a könnyeim törölgettem: huhh... hát, így kezdődik az egész a könyv és közben, az író nő és köztem. Ezaz első, ám nem utolsó könyvem tőle. Ez is szintén nagyon régóta csücsült a várólistámon, féltem a témától ezért is halogattam. De nem kellett volna eddig várnom vele azaz igazság. Kedvenc könyvem lett, mint ez késöbb az olvasás után kiderült.
Egyszerűen leírhatatlan remény és szeretet ami egész végig a könyvön végig kísér az elmondhatatlan. Szomorú. De mégis szívdobogtató, és valahogy az ember szájára molyt csal, és nem a szeme tellik meg könnyel mikor egy-egy sarkalatos ponthoz elérsz a történetben. Egy nagyon dúrva történet, mégis egy annyra angyali történet van az egész köré épíve, hogy ha az ember egyszer belekezd, nem teszi le. Csak amikor úgy érzi, hogy a történetből nem képes többet a szíve befogadni. Csak azért tettem le félóránként a könyvet és pihentettem, volt amikor csak pár percet, félórát, órát vagy akár pár napot is. Lassan haladtam vele. Mert sok mindenen gondolkoztam az olvasása során.
Több szemszögből olvassuk a történet, megjárjuk mindenki lelkét. Egy beteg kislányét, aki szeretne végre normális lenni, vagyis nem beteg. Egy tűzoltó apáét, aki küzd a lányáért és a poklot járja meg, de közben belátja a másik lánya -legkissebb- igazát és mint apa viselkedik ellentétbe a feleségével. Anyatigrisként küzd, talán érthető módon. Akarja a lányát. Méghozzá élve. Szül még egy gyereket aki mint élő donor úgy működik, a lányok összefognak fellázadnak az anya ellen. De ez egy hatalamas idézőjelben lévő lázadás. Ugyanis Kate már feladta a harcot, csak a szülők nem, a két testvér összefog. Anna pedig ügyvédet fogad és többé nem rendelkezik a családja a testével. Az anyát megértettem, de olykor el is ítéletem. Nehéz dolog lehet egy ilyen súlyos beteg szenvedését látni és nem tenni semmit, főleg ha a lányáról van szó, de a többi gyerekét éppen ezért hanyagolja el.
Jodie olyan témát boncolgat a könyvében, ami a valóságban megállja a helyét, ugyanis semmi se védi a jogban az ilyen célra használt gyerekeket, mert vannak ilyenek. Akik a testvérükért élnek, különben nem kellettek volna a családnak. Ez egy komoly etikai kérdés, amit az érzelmi oldalról kerül bemutatásra, minden főszereplő szemszögéből megismerjük a történetet az érzéseket. És el se tudom képzelni, hogy főleg a végét valaki bőgés nélkül betudná fejezni.
A könyv olvasása során jó magam is bele gondoltam többször is a szülők és a lányok helyébe is, nem tudom mit tennék. Mi lenne a helyes. Mert mind a két félt megértem. Látom mindenki igazát és ez egy annyira abszurd helyzet, hogy jól nem lehet dönteni. Nincs jó döntés úgy érzem. Nem lehet. Mert élet és halál felett nem nekünk kell dönteni. Nem vagyunk istenek. Mégis van aki feladja. Talán a betegre kell koncentrálni és oda figyelni arra, hogy ő mit szeretne. Talán az a megfelelő válasz amit ő mondd. Nem tudom. Mert azt meg elfogadni nem biztos, hogy olyan egyszerű... sőt! Bármelyiket választja nehéz.
Az egyik kedvenc szereplőm maga Anna volt és az ügyvédje. Az ügyvédje azért mert imádtam a cinikus humorát, és ő maga volt a legjobb példa arra, hogy a legrosszabb borzalomra nem lehet felkészülni, de ha már egyszer úgy történik és nem lehet ellene tenni semmit. Vagy meg kell tanulni együtt élni vele, vagy könnyebb utat kell választani a halált.
Éltem során talán ezaz egyetlen lélektani regény, ami a kedvencem lett az eddigi olvasmányaim során. Kevés párbeszéd, mondhatni nincs cselekmény, mert ez a könyv inkább a lelki világot boncolgatja, a miérteket. Miközben mégis egy harcot láthatunk. És tudjátok mi a meglepő? A film is ilyen! Nézzétek meg. Ajánlom a könyv után mert lelkiekben az ember picit felkészül, de aki kicsit is lusta az olvasásra az teljes mértékben szinte azt kapja meg a filmtől mint a könyvtől. Nézzétek meg, olvassátok el! ÉRDEMES! :)