Christopher Paolini - Eragon
Kiadás éve: 2006
Oldalszám: 526
Sorozat: Az örökség (1. kötet)
Fordította: Bihari György
Fordította: Bihari György
Fülszöveg:
Az örökség 1. "Az árván maradt, apjáról mit sem tudó Eragont nagybátyja neveli egy eldugott faluban. A tizenöt éves fiú (éppen ennyi volt a szerző is, amikor elkezdte írni a könyvet) egy éjszaka, vadászat közben tükörsimára csiszolt, rejtélyes kék követ talál, amely utóbb sárkánytojásnak bizonyul, és egy kék sárkány kel ki belőle. Ezzel Eragon élete egy csapásra megváltozik. Mint a sárkány gazdája, a Lovasok rendjébe emelkedik. A legendás Sárkánylovasok előző nemzedéke elpusztult a gonosz és rettentő mágusi hatalommal bíró Galbatorix király elleni harcban. Most az egyszerű falusi sihederre hárul a feladat, hogy megszabadítsa országát a kegyetlen zsarnokságtól. Segítője Saphira, a nőnemű sárkány, akivel gondolatátvitel útján kommunikál, és Brom, a rejtélyes öregember, a múlt titkainak tudója, aki a varázsláshoz is ért. Hosszú út áll előtte, tele izgalmakkal és felfedezésekkel – egy olyan világban, amelyet Tolkien könyveiből ismerhetünk, de amely friss életre támad, új vonásokkal gyarapodik, és egy szeretni való fiatal hőssel ajándékoz meg bennünket a kitűnő kamasz, Christopher Paolini könyvében."
A könyvet a rukkola rendszerén keresztül szereztem be, igaz az a szépséges védő borítás hiányzik róla, de a belseje természetesen ugyan az ettől még. Csak szebben mutatna -még szebben- úgy a polcomon. Így előre leszögezném: tetszett. Szeretném a tesókáit is a polcon látni nem akarom, hogy árva legyen szegény gyermek :)
Az író srác -oh igen még 16 évesen írta- nagyon jó világot épített fel és annyira nem katasztrófa a megfogalmazás nem annyira érezhető, hogy ezt egy hány éves gyerek is írta, a könyv telis-tele van izgalmakkal.
Ugye a történet úgy kezdődik, hogy Eragon talál az erdőben egy drágakőnek kinéző tárgyat, senki se akarja megvenni tőle, mert a faluban túl sok babonás embert lehet találni. Amint meghallják, hogy honnan származik a kő, szinte fejét elvesztve menekül onnan mindenki. Így megmaradt neki a kő. Aztán egy éjjel nagy visítozás hallatszik belőle és kikel a kőből, egy sárkány gyerek. Eragon nem is sejtette, hogy ha megérinti a sárkányt az megjelöli és a sorsa egy életre megváltozik és természetesen az élete is. A fiú -még maradt- hozzátartozóját megölik a másik nincs otthon így Brom segítségével el kezd menekülni és folyamatosan hatalmas harcokon, jellemfejlődésen megy át. Megtanul harcolni és igazi sárkány lovas lesz. Bármennyire is bájos maga Eragon mégis az egész történet alatt a sárkánya Saphire lett a kedvencem. Ő annyira gyengéd, de mégis egy sárkány és annyira jól fen felépítve számomra a karaktere, hogy elmondani nem tudom. Nehéz szavakba önteni. Sajnáltam Brom halálát, még koránt sem tudtunk meg róla és az életéről eleget, hallgattam volna még sokáig a történetét.
Nagyon tetszett a könyv. Van benne kaland, humor, gyász... egy igazi kalandregényben lehet része az olvasónak. Kicsiknek nagyoknak egyaránt merem ajánlani ezt a könyvet. Mindenkinek kell egy ilyen mese. Egy mese ami azt üzeni, hogy bármi történik még akár lehet jó is a vége csak menni kell előre aztán lesz ami lesz. Erre egyszerűen nem tudok 5 pontnál kevesebbet adni. Alig várom a Saphire és Eragon következő kalandját. Minél hamarabb tovább kell olvasnom és a filmet is le kell csekkolnom :)