Arthur Golden - Egy gésa emlékiratai
Eredeti cím: Memoirs of a Geisha
Fordította: Nagy Imre
Kiadó: Trivium Kiadó
Kiadás éve: 2000
Fülszöveg:
Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást. A hangoskönyv Pécsi Ildikó előadásában került kiadásra.
Még 2012. január 8.-án olvastam
Régóta nagyon szerettem volna elolvasni Arthur Golden könyvét, sok jó hallottam róla meg a belőle készült filmről is. Barátnőm magasztalta. Régóta várólistás volt nálam, de kissé tartottam tőle, de 2011 végén feltettem éppen ezért ezt a könyvet is arra a bizonyos várólista csökkentő kihívás könyvei közé.
Hát, kissé nekem ez alapján nagyon nagy csalódást okozz maga a könyv. Igaz egy számomra ismeretlen kultúrát mutat be, de valahogy, mégsem az igazi. Nem tartozik a könnyű olvasmányok közé. Evvel nem is lenne gond, mert van amit mindig kis dózisban képes az ember befogadni, gondolkozni kell rajta, meg kell emészteni az olvasottakat. Számomra ilyen volt ez a könyv.
Tetszett. De megint bele estem abba a hibába: hogy többet vártam a könyvtől mint amit kaptam. :( Nem, nem tehetek róla, valahogy nem az én világom volt. Tegyük hozzá: néha untam is a könyvet. Teljes mértékben a történetet se voltam képes átérezni és átvenni a ritmusát mert sokszor lassan haladt én meg imádom a pörgést, a cselekményeket. Mégis érdekes volt, látni és kicsit megismerni a gésákat mert ugye számunkra ők rejtélyesek és talán nem is értjük/tudjuk, hogy mit is csinálnak. Úgy érzem mégis, hogy ezt a könyv teljes mértékben bemutatja.
Mindennek ellenére úgy gondolom, hogy egy egész jó könyv is lehetne, mert nekem az érzelmek pl teljes mértékben átjöttek, át bírtam Szajuri szenvedését érezni és teljesen megértettem amikor végre magát kezdte előtérbe helyezni. Sok idejébe telt amire erre rájött, hogy máshogy sajnos nem képes boldogulni. Ez bármennyire is elkeserítő, de így van. De az álmokról soha se szabad lemondani, ezaz üzenete számomra a könyvnek. Bármennyire is kilátástalan a dolog, menni kell, küzdeni és egyszer az ember valamikor majd célba ér. :) Mindennek ellenére 3.5 pontot adnék a történetre és magára a könyvre.