Suzanne Selfors: Mentsük meg Júliát! - Avagy húzzunk le még egy bőrt Rómeó és Júlia történetéről
Fordító: Robin Edina
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2009
Terjedelem: 245 oldal
Fülszöveg:
Két Júlia, két külön világ,
egyazon kétségbeesett elszántság...
A tizenhét esztendős Mimi Wallingford Broadway hírneves Wallingford klánjának utolsó sarja. Olyan életet kapott a sorstól, amelyről a legtöbb lány csak álmodozni szokott: ő játszhatja a főszerepet a családi színház Rómeó és Júlia című előadásában. Miminek azonban nem a színjátszás a leghőbb vágya. Elszánt küzdelmet indít hát, hogy a forgatókönyvet félredobva végre nekivághasson az orvosi pályafutás új kihívásainak.
A Verona városában élő Capulet család leányának, a tizennégy éves Júliának magányosan telnek napjai. Csapdába esett rabként örlődik a családot felörlő régi viszály, és anyja vasakaratának fogságában. Bármit képes lenne megtenni azért, hogy elkerülje a reá váró kényszerházasságot. Még attól sem riadna vissza, hogy betegséget színleljen - vagy valami sokkal veszélyesebbet. Az előadás alatt Mimi álmai végre valóra válnak: varázslatos módon megnyílik előtte a menekülés útja. Méghozzá nem is akárhová! Szívdöglesztő színpadi partnere, Troy Summer társaságában egyszer csak Shakespeare Veronájában találják magukat. Mimi megismerkedik a valódi Júliával, és többé nem hajlandó ölbe tett kézzel tűrni, hogy a történet tragikus véget érjen. Ám ha sikerül megmentenie új barátnőjét, ezzel megváltoztatja minden idők leghíresebb szerelmes meséjének végkifejletét is. Vajon Mimi és Troy megtalálhatja-e így a varázslatos visszavezető utat Broadway felé?
Ezeket az új adaptációkat, annyira nem bírom. Hogy az nem foglalható szavakba. Ez a második amit olvastam, és teljesen ki vagyok akadva. Értem én, hogy az emberek nagyon szerették -jelen esetben ugye-, Rómeó és Júlia történetét, de mi az isten fészkes fenéért kell erről a történetről egy újabb bőrt lehúzni? MIÉRT? Ezt a történetet egyszer már megírták, méghozzá ZSENIÁLISAN, nem értem miért kell ezt egy modern más szemszögből nézős történetté átalakítani. Amin különösen nagyot röhögtem az maga darabban szereplő Mimi volt aki Júliát alakította. Annyira kis buta szegény, hogy az döbbenet. Kis naív. Kis magának való. Ami még nagyo nidegesített a könyv olvasása során azaz volt, hogy a Romeo-nak volt végig írva. Én úgy emlékszem az eredeti műben, a darabban ez a szereplő RÓMEÓ. A történet szóval nagyon kis egyszerű, aranyos. Ilyen nagyon de nagyon gyerekkorban lévő embereknek ajánlanám akik nem ismerik még az igazi történetet mert még fiatalok hozzá, hogy elolvassák. Biztos vagyok benne, hogy a 10-12 éves énem imádta volna. De így jó pár évvel később 20 évesen nagyon de nem az én stílusom. Shakespeare féle írásban amúgy meglehet kövezni, de nagyon szerettem, hogy a vége a történetnek "Boldogan éltek míg meg nem haltak" féle véggel fejeződött be. Ennyire naívak még mi emberek se vagyunk, hogy ezt el is higgyük, hogy ez mindig így van minden szerelemnél.
Részemről a történetre, azaz a könyvre: 2-est adnék. Viszont ki szeretném emelni, hogy a borító nagyon menő és tetszetősre sikeredett amiért külön dicséret jár a kiadónak. Illik a könyvhöz! :)