Nalini Singh: Angyalkard (Angyali vadász 4.)

Posted by Csillagvirágszál on június 09, 2012 in 4.5, angyal, angyali, angyalkard, egmond, kiadó, könyvek, könyvkritika, nalini, Nalini Singh, singh, vadász,

A Nalini Singh rajongók, mint jómagam már nagyon régóta vágytak arra, hogy a sorozat következő kötete megjelenjen magyarul is végre valahára. Ennek a sorozatnak most a 4. kötete a legfrissebb ami kivándorolt a nyomdából. És, meg kell mondani: nem hazudtolta meg magát az író nő. Ismét, zseniálisat alkotott.

Kiadó: Egmont

Sorozat: Angyali vadász 4
Ár: 3999 Ft.

Megjelenés: 2012 

Oldalszám: 440

A történet:

„A folyóban talált vámpírfej ügye a Vámpírvadász Céh fennhatósága alá tartozna, de Raphael arkangyal jobbkeze, Dmitri ösztönei azt súgják, neki kell vezetnie a nyomozást. Van valami az áldozat bőrére tetovált, titokzatos írásban, ami régmúlt idők szörnyűségeit idézi fel benne.
A Céh Honort küldi, hogy segítsen megfejteni a jeleket, de a szörnyű támadás és kínzások során megtört vadász nem áll készen arra, hogy együtt dolgozzon a kegyetlenségéről és sötét embertelenségéről hírhedt vámpírral; még akkor sem, ha gyermekkora óta megmagyarázhatatlanul vonzódik a férfihoz.
A Honor elrablói és a vámpírfej eredete utáni nyomozás során feléled a múlt, pedig egyikük sem akarja újra átélni annak borzalmait. De a fájdalomba gyönyör is vegyül…”

Akik olvassák a sorozatot azok addig is tudták, hogy az író nő nagyon tud írni. Olyan hihetetlen világot alkotott az angyalai, vámpírjai számára, hogy azt nálam eddig senki se tudta túlszárnyalni. Ebben a történetben nem nagyon jelenik meg az eddig 3 kötet két főszereplője Elena és Raphael az arkangyal (és igen ő itt arkangyal nem úgy mint a LÁZADÓ c. könyvben lévő Raphael). Eleinte ez nekem nagyon fura volt, és viszonylag sokáig nem tudtam a dolgom túllendülni. Ugyanis imádom őket. A könyv közepe felé ettől a dologtól teljes mértékben sikerült elszakadnom, és nagyon élveztem a könyvet. Nekem nem tud Nalin rosszat írni. Legalábbis, úgy tűnik. Dmitri érdekes személyiség, mintha a további angyali vadász sorozatokban nagyon más lett volna mint ebben a kötetben. Meg valahogy nem éreztem a vibrálást a főszereplők között, nem volt meg az a lendület sem, mint amit megszoktunk az első 3 kötetben. Mondhatom úgy is: egy teljesen más vámpírt ismerhettünk meg az olvasás során. Bár Honor egy kissé (oké: NAGYON) érdekes személyiség, valami furcsa volt a lányban a kötet olvasása során. Ennek ellenére őt is szerettem. Hiszen: mindenkinek vannak titkai. Bár ez a lélek vándorlás a végén: kissé erőltettnek éreztem… Érdekes volt, viszont, ahogy a két kettészakadt lélek egymásra talál. Imádtam, hogy talpra esett és erős karakter Honor és nem egy hisztérika. És végre sor került Urram tombolásából megmenekült Holly-t is megismerhettük közelebbről, szembesülhettünk a vámpír létének alakulásával, nehézségeivel.

Összességében ez a könyv, nem annyira rossz mint ahogy leírtam, hanem inkább a külömbségeket emeltem ki. Szóval nem szidom a könyvet. Sőt. Nagyon is tetszett. Itt inkább az érzelmek dominálnak, és jobban betekintést nyerünk egy másik világba. Nagyon bízom benne, hogy a két főszereplő kap még egy könyvet ahol az igaz valójukat is megismerhetjük. Nagyon jók voltak Dmitri visszaemlékezései az ember létébe, amikor még boldogan élt, szerelembe. Egyszerűen a könyv annyira letehetetlen volt. Jó volt ismét egy Nalini történetet olvasni. 4,5 csillag járt a részemről a történetre.

Zárásul, kedvenc idézetem megosztanám veletek a könyvből, amin nagyon jót nevettem:

– (…) És nem tudott főzni.
Honor szikrázó szemmel nézett fel rá.
– Ezt neki is elmondtad?
– Hát ennyire butának tartasz? (…) Ő úgy tett, mintha imádna főzni, én pedig mintha imádnám a főztjét. És mindketten epedve vártuk a falusi ünnepélyeket, amikor a vásárosoktól vehettünk ennivalót.