C. J. Roberts - Seduced in the Dark – Megigézve a sötétben (A sötét páros 2.)
"Légy észnél! Vívd meg azokat a csatákat, amiket megnyerhetsz, és fogadd el azokat, amiket nem. Így éled majd túl."
Fülszöveg:
A The Dark Duet második kötete – a Captive in the Dark izgalmas, bizsergető, mozgalmas folytatása.
Mi a bosszú ára?
Calebet egy titokzatos pakisztáni férfi tartotta fogva szexrabszolgaként. Kiszabadulása óta olyan adósságot cipel, amit csak vérben lehet visszafizetni.
Az út hosszú és bizonytalansággal teli, de Caleb és Livvie számára minden véget ér.
Vajon Caleb képes odadobni a szeretett nőt a bosszú kedvéért? Vagy meghozza a végső áldozatot?
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 480
Megjelenés időpontja: 2015. december 4.
Nagyon vártam, hogy folytathassam Caleb és Livvie történetét. Nem csalódtam... sőőőt! Nagyon tetszett ez a könyv is. Kb az utolsó 100 oldalon a körmöm is lerágtam, hogy úristen mi fog történni.. mi jöhet még?
"Egyre többször beszéltem magamban. Nemcsak kezdtem megkattanni, de még picsogós társaság is voltam a saját magam számára."
A könyvben továbbra is tetszett minden. Bár itt megismerhetem, hogy egy ilyen ház ahol a prostitúció és a rabszolgaság tény és mindennapos, hogy hogy működik, hogy az emberek hogy élnek és gondolkoznak. Érdekes volt ez a szemszög is.
Szerettem azt is, hogy a múlt apró is kis darabjai is szépen összeálltak, persze mindemellett a történet még megrázóbb mint a korábbi volt. Elképesztőnek tartom, hogy Olivia azaz Livvie mennyire mennyire reálisan látja a saját helyzetét és tudja, hogy a társadalom mit fog gondolni. Ahogy megismered a történetét az érzései még inkább felszínre kerülnek valamint a gondolatai szintúgy. Nem köntörfalaz hanem brutálisan őszinte még azokban a pillanatokban is amikor az ember legszívesebben egy sarokban ülne üvöltene és szégyenkezne még Önmaga előtt is. Ő nem ezt teszi hanem a helyzetét felismeri, látja az árnyoldalát és a napos oldalát is és próbálja mind a kettőt a saját javára fordítani. A történetének az elmeséli az FBI-nak az öngyógyítási folyamatának a része és pontosan tudja, hogy ki kell mondania mi minden történet vele mert máshogy nem tudja feldolgozni.
"Az ablakom előtt fel-le sétálgató galambot bámulom. Irigylem. Semmi más nem érdekli, mint az evés, az alvás meg a szobrok lepotyogtatása a parkban. Ez aztán az élet!"
Külön pont jár azért, mert kicsit Caleb szemszögéből is láthattuk a történetet és ez még inkább egy szerethető karakterré tette őt. Persze a maga módján elcseszett, de nagyon jó lelke van a lelke mélyén amit Livvie képes belőle kihozni. A történet végén pedig nagyon tetszett, hogy próbálja is jóvátenni amit mások ellen vétett, már amennyire tudja. A maga módján persze. Ezért a szívemben egy hatalmas piros pont jár neki mert önkritikát gyakorolva felismerte a helyzetét és azt, hogy mit tett. Erre sokan nem képesek, még önmaguknak sem vallják be ha rosszat tettek. Itt most gondolok arra, hogy hány gyilkos ül a börtönbe aki ártatlannak vallj magát de nem az? Önmaguknak is hazudnak. Na, ez az ami nagy különbség ember és ember között. Szerintem ez tesz emberré.
"Tudtam, hogy reggelre megint megváltozhat, másképpen viselkedhet velem, és erre még nem álltam készen. Ez vicces, mert eleinte gyűlöltem a sötétséget. Annyi időt töltöttem benne az elrablásom utáni első hetekben, az arcomat simogató napfény után vágyakozva… Most pedig mintha megfordult volna a helyzet. Ha leszállt az éj, a mesterem levette a páncélját, és megint Caleb volt. Nem javított ki. Nem büntetett meg. Nem taszított el magától érzelmileg. Caleb ott volt, hogy magához öleljen, amíg a rémálmok szerte nem foszlanak. Azt mondta, gyönyörű vagyok. Azt mondta, minden rendben lesz. A sötétben valósággal megigézett. Nem akartam, hogy ez a csábítás véget érjen."
Nagyon jól felépített könyv amit a lelkivilágom némi fenntartással kezel viszont teljes mértékben magával is ragadott a történet. Továbbra is saját magamon lepődök meg leginkább, hogy ennyire rabul tudott ejteni és, hogy ennyire faltam egymás után az oldalakat mindamellett, hogy a szívem folyamatosan azt súgta az agyamnak: ez az egész helytelen, úgy ahogy van. Szerettem, így erre is 5 csillagot adnék.