Tera Lynn Childs: Hableányok kíméljenek – Forgive My Fins
Szeretném ha tudnátok előre: nem leszek visszafogott mert nagyon-nagyon nem tetszett. Igen, ez nagyon jó és visszafogottra sikerült. Nem tetszett...nagyon nem! De vegyük először magát a könyvet és a történetét, hogy tudni lehessen kb miről is van szó, meg tudjátok a borítót is, ami igen fontos, mert hála annak, tuti be fog ugrani: NE VEDD MEG... oké, ez már durva volt még tőlem is. Bocsánat Könyvmolyképző.... pedig szeretem a könyveiteket általában, de ez most, nagyon nem jött be.
Ennyi nyafogást egy helyen rég olvastam mint ebben a könyvben. Minden oldalán ebbe futottam és vártam, hogy valaki lecsapja a főszereplőt mondjuk egy serpenyővel. Oké, nem halálra akartam verni a karaktert csak éppen annyira, hogy észheztérjen és ezt az állandó pityogást, hisztit abbahagyja.
Maga az alaptörténet, annyira bejött. Izgatott volna. Olvastam már vámpírokról, farkasokról, különböző alakváltókról, de hableányokról még nem olvastam. Szeretem a szerelmes történeteket és ezekkel a lényekkel sincs bajom. Valami mást vártam, valami jobbat, ez nekem nagyon YA már. Lehet, hogy ez a baj. Lehet, hogy ez a kategória már annyira letolódott a kort nézve, hogy már ez nem éppen volt számomra élezhető. Ezt a fajta viselkedést nehezen viselem.
Adott ugye egy lány, aki egy rózsaszínálomképet üldöz és hisztérikusan ragaszkodik mindenhez. Viszont, a végére kicsit az agya helyére kerül.
A próbák meg... nem áááár....!!!
Mondhatni egy eléggé átlagos történetet kap az olvasó, mondhatnám rá azt is, hogy klisé. Avval se lőnék túlzottan mellé. Ha valaki egy gyors, könnyed olvasmányt szeretne akkor ez egy tökéletes könyv, kikapcsol és szórakoztat. Ez a célja és azt megkapod az olvasás során. De ennél többet nem. Nem marad számomra egy emlékezetes könyv, nem olvasnám újra.Nem volt egy nagy szám, nem volt annyira magával ragadó mint ahogy számítottam rá.
Jajj a borítót nagyon szeretném kiemelni: IMÁDTAM!!! :)
 |
| Kiadó: Könyvmolyképző Oldalak száma: 264 Kiadás dátuma: 2012 |
Fülszöveg:
Lily Sandersonnak van egy titka – nem az, hogy halálosan szerelmes a Brody Bennett nevű jóképű úszóistenbe, akinek láttán a szíve partra vetett halként vergődik. A viszonzatlan szerelmet még egy normális kamaszlány is nehezen éli meg, de ha valaki félig ember, félig sellő, mint Lily, végképp nem beszélhetünk egyszerű kis kalandról. Lily titka nem derülhet ki, mivel ő nem akármilyen sellő, hanem Thalasszinia hercegnője. Amikor Lily három éve megtudta, hogy az édesanyja valójában ember volt, végre rájött, miért nem érzi igazán otthon magát Thalassziniában. Azóta is a szárazföldön él, és a Seaview Gimnáziumba jár, abban a reményben, hogy sikerül igazi otthonra lelnie. Persze a szárazföldön is akadnak nehézségek – például Quince Fletcher, a bunkó motoros srác a szomszédból –, de egy komoly előny azért van: Brody. A gond csak az, hogy a sellők nem igazán hívei az alkalmi kapcsolatoknak – amint kötődni kezdenek valakihez, az érzés örökre szól. Amikor Lily kísérlete, hogy elnyerje Brody szívét, kínos félreértések szökőárját zúdítja az érintettek nyakába, a lány kész szembenézni a szerelmi dráma fenyegetően tornyosuló hullámaival, és hamar rájön, hogy révbe érni nem is olyan könnyű, mint gondolnánk.
Ennyi nyafogást egy helyen rég olvastam mint ebben a könyvben. Minden oldalán ebbe futottam és vártam, hogy valaki lecsapja a főszereplőt mondjuk egy serpenyővel. Oké, nem halálra akartam verni a karaktert csak éppen annyira, hogy észheztérjen és ezt az állandó pityogást, hisztit abbahagyja.
Maga az alaptörténet, annyira bejött. Izgatott volna. Olvastam már vámpírokról, farkasokról, különböző alakváltókról, de hableányokról még nem olvastam. Szeretem a szerelmes történeteket és ezekkel a lényekkel sincs bajom. Valami mást vártam, valami jobbat, ez nekem nagyon YA már. Lehet, hogy ez a baj. Lehet, hogy ez a kategória már annyira letolódott a kort nézve, hogy már ez nem éppen volt számomra élezhető. Ezt a fajta viselkedést nehezen viselem.
Adott ugye egy lány, aki egy rózsaszínálomképet üldöz és hisztérikusan ragaszkodik mindenhez. Viszont, a végére kicsit az agya helyére kerül.
A próbák meg... nem áááár....!!!
Mondhatni egy eléggé átlagos történetet kap az olvasó, mondhatnám rá azt is, hogy klisé. Avval se lőnék túlzottan mellé. Ha valaki egy gyors, könnyed olvasmányt szeretne akkor ez egy tökéletes könyv, kikapcsol és szórakoztat. Ez a célja és azt megkapod az olvasás során. De ennél többet nem. Nem marad számomra egy emlékezetes könyv, nem olvasnám újra.Nem volt egy nagy szám, nem volt annyira magával ragadó mint ahogy számítottam rá.
Jajj a borítót nagyon szeretném kiemelni: IMÁDTAM!!! :)