M. Robinson - El Diablo
"– Te erős vagy, kitartó, harcolsz azért, amiben hiszel, legfőképpen értem. Mindegy volt, hányszor hajtalak el, tudván, hogy a kettőnk kapcsolata teljes képtelenség. Te hallani sem akartál róla. Egy pillanatig sem féltél tőlem, Lexi. Hiába igyekeztem megmutatni a magam poklát, te gondolkodás nélkül jöttél, hogy velem együtt éghess el. Soha nem találkoztam senkivel, aki akár csak a lábad nyomába is érne. Annyi mindenen átmentél, és mégsem hagytad soha, hogy ez rád telepedjen. Ez az egyik, amit a legjobban szeretek benned. Téged egyenesen nekem teremtettek, cariño."
(részlet a könyvből)
Fülszöveg:
Könyörtelen voltam.Féltek tőlem.
Feláldoztam magamat. Őt. Mindent…
Én magam döntöttem úgy, hogy olyan világban akarok élni, ahol többet érek holtan, mint élve. Rossz ember voltam – sosem állítottam mást magamról. Rengeteg dolgot tettem, amire nem vagyok büszke. Láttam sok mindent, ami belém égett. Fájdalmat okoztam sok embernek, s ezt nem lehet visszacsinálni.
Minden rajtam állt.
Minden döntés.
Minden parancs.
Sosem számított, hogy mi helyes, és mi becstelen.
Amíg nem találkoztam Vele.
Addig védelmeztem, amíg a megszállottja lettem.
De ki fogja őt megmenteni tőlem?
Magától az ördögtől.
A sors hozott össze bennünket.
A végzetünk közénk állt.
Sötét és kegyetlen, domináns maffiózó érzékeny szerelme egy balerina iránt.
Értékelés:
A történet most nagyon aktuális úgy gondolom mivel a világ legnagyobb drogkartell vezetőjének a neje most adta ki a könyvét a napokban: Életem Pabloval.
Rázós könyv, szó szerint. Durva nyelvezettel de számomra letehetetlen volt a történet. Bár, nagyon szenvedett a két karakter. Martinez jót akar, de egyszerűen nem tud elszakadni a sexy balerinától Lexi-től. Mindent megtesz. De a lányba botlik folyamatosan, az élet elé löki.. többször is de az egyik találkozás már-már végzetes és visszafordíthatatlan dolgokat indít el. Mivel ő sem tud igazán ellenállni, bármennyire is küzd minden erejével... úgy dönt, hogy megpróbálja a tetteivel ellökni magától a lányt. Kezdve azzal, hogy hangosan nőket dug meg és meggyőződik róla, hogy biztos mindenki is hallja.
5 szóval kellene jellemeznem a könyvet akkor:
- Lebilincselő
- Mocskos
- Gonosz
- Kegyetlen
- Fordulatos
Ugye, ezzel elmondtam mindent? :)
Amikor a könyv megvásárlása mellett döntöttem, akkor azt hittem, hogy a maffia szál erősebb lesz. Több mocskos ügyletbe láthatunk bele, de nem így történt. Nem ezen van a hangsúly: hanem Martinezt miért nevezik el "El diablo"-nak, hogy miért nem akar szerelmet és mégis ez hogy történik meg vele mégis. Aztán, hogy hogy lábal ki belőle... ki tud jönni "jól" a világából? Ehhez a könyvet el kell olvasnotok.
Lebilincselő a sztory, de tényleg. Tudod mi a legjobb benne? Nem csak Lexi vagy Martinez szemszögéből követheted végig a történetet hanem fejezetenként váltanak így rakod össze hogy valójában mi-miért történik. Imádtam, hogy láthatom mennyire romboló tud lenni egy ilyen személyiség a nő lélekben miközben azért épít és a szeretet adja. Nagyon kettős karakter de számomra mégis nagyon szerethető volt.
– Nem megmondtam, hogy ne baszakodj velem? – sziszegtem centikre a szájától.
– Csak… csak… csak… – hebegte Lexi. Egy szemvillanás alatt változott át nőstényoroszlánból ijedt egérkévé.– Nem megmondtam, hogy ma este semmi kedvem a baromságaidhoz?– Bocs, de…– Nem megmondtam, baszod, hogy ne provokálj? Ha az ördöggel szórakozol, kincsem, megkapod a kibaszott szarvait.
Igazából 4,5 adnék a könyvre de ilyen a blogomon nincs így maradtam hosszas vívódás után a 4-esnél ugyanis a túl sok szenvedés egymással... számomra negatív volt. Mégis vágytam rá, hogy legyen folytatása a történetnek egy másik könyv formájában de sajnos nincs :(
Búcsúzóul még egy idézet a könyvből:
– Hát persze, hogy tudod. Hiszen mindent tudsz, ó, bölcs mesterem. Az jutott eszembe, baszki, hogy te egy ilyen modern Yoda vagy. Ami azért nem túl sportszerű, ha belegondolsz. A jelek szerint mindent tudsz rólam, én meg szart se tudok rólad, azon kívül, hogy karót nyelten járkálsz itt fel-alá. Elvárod, hogy itt maradjak a lakásodban veled, közben mást sem vársz tőlem, csak hogy ugorjak minden parancsodra, mintha a nyavalyás blökid lennék.
– Ha lenne kutyám, az hallgatna rám. Te meg nem hallgatsz.