Meg Cabot- Alvilág (Elhagyatva 2.)

Posted by Csillagvirágszál on január 06, 2014 in 2012, 3.5, alvilág, Ciceró kiadó, elhagyatva, ifjúsági, könyvkritika, Meg Cabot, szerelem,

Kiadó: CICERÓ KÖNYVSTÚDIÓ KFT.

Oldalak száma: 384

Kiadás éve: 2012 

Fordító: Robin Edina

A tizenhét éves Pierce Oliviera nem halott. Ezúttal nem.

Elragadta azonban az alvilág ura, John Hayden, a borús félhomály birodalmába, ahol a holtak várakoznak, mennyország és pokol között, mielőtt tovább indulnának utolsó útjukra.

John azt bizonygatja, hogy csupán saját biztonsága érdekében tartja fogva a lányt. Meg akarja védelmezni ugyanis a Fúriáktól, akik bosszúért lihegve üldözik a holt lelkek sötét urát. Ám Johnnak talán más oka is lehet arra, hogy szerelmét maga mellett marasztalja…

S hamarosan Pierce is rádöbben, hogy miközben ő maga talán biztonságban rejtőzik, szeretteit odafenn a földön senki sem védelmezi a Fúriák dühétől. Vajon rá tudja-e venni Johnt, hogy szabadon engedje, és megmentse családtagjai életét? Vagy talán szabadságának ára túlságosan súlyosnak bizonyulhat?

Bevallom őszintén nem emlékeztem annyira z első könyvre, pedig 5 csillagot adtam rá, aztán beugrott ahogy olvasni kezdtem a 2. könyvet. De azt is oda írtam, hogy kikapcsolódásnak jó, mert laza, könnyed és azért képes az embert kikapcsolni. De ez, ez most vontatott volt, nem nagyon éreztem a történetet. Inkább egy ilyen perverz szexuális játék jutott eszembe, holott erről szó sem volt a könyvben. Ahhoz képest, hogy mennyire jól indult az egész, hamar tönkre lett téve számomra. Unalmas volt nagyon, néha voltam benne poénok amiken mosolyogni lehetett, de annyira kiszámítható volt az összes "izgalmasnak" nevezhető jelenet, hogy az teljesen elrontotta számomra az olvasás élményét. Viszont kiemelném pozitívumként az összes részt, ami a főszereplő férfiunkról, John-ról szólt, mert bele láthattunk a nagyon messzi múltjába és pár dolgot a fejünkbe helyére tehettünk. De meg ez sem volt képes annyira nagyon feltornázni az olvasási élményt. 

De most egy kicsit Pierce-ről. Ennyire buta, naív és idegesítő lányt amint ő, azt hittem nem létezhet de fokozni semmiféleképpen nem lehet. Tévedtem. Újfent. Lehet. Már sajnáltam szegény alvilág kapujának az őrzőjét. Szó szerint szerencsétlen a csillagokat lehozta a lánynak csaknem az égről, de annak az sem volt jó. Sőőőőt.... minél inkább igyekezett csórikám ez annál inkább ledegradálta az egészet. Mindezt hasonló "értelmes" párbeszédekkel zajlott le:

– Megöltem egy embert.
– Csak egyet?

Jah... végülis! 

Mindezeket összegezve én, 3,5 csillagot adnék a történetre és magára a könyvre. Mert voltak benne jó és izgalmas részek amik emelték a színvonalat és meggyőztek arról, hogy hagyjam abba. Várom a folytatást.