Anne Nesbet: A Szalamandrás ház titka
Szerző: Anne Nesbet
Cím: A Szalamandrás ház titka
Eredeti cím: The Cabinet of Earths (2012)
Kiadó: Főnix Könyvműhely (2012)
Oldalszám: 200
Maya és kisöccse, James már a Párizsban töltött legelső napjukon valami nagyon ősi, titokzatos mágia nyomaira bukkannak. Furcsa ház bronz szalamandrát formázó kilinccsel; kőszobor, amely túlságosan is hasonlít Maya saját aggodalmas arcára; egy rejtélyes férfi, aki sötét napszemüveget hord, hogy eltakarja ragyogó, lila szemeit… Minden titkok mágikus középpontja egy csillogó üvegű Varázsvitrin, mely kiválasztotta magának Mayát, hogy ezentúl ő legyen az új Őrzője.
Maya egy Valkó nevű barátságos fiú segítségével meglepő dolgokra bukkan a saját családfája jól elrejtett titkai között, s miközben sorra kibogozza a szalamandrás ház, a lila szemű férfi és a Varázsvitrin titkainak egymásba fonódó szálait, fokozatosan rádöbben, hogy talán a saját fivérét is rettenetes veszély fenyegeti. Ahhoz pedig, hogy megmenthesse, Mayának ki kell hívnia és le kell győznie Párizs mágikus alvilágát… mielőtt még túl késő lenne.
A könyvről amikor először olvastam, még a rencenzió példány kezembe tartása előtt. Felkeltette az érdeklődésem. Hiába láttam már arról a borítóján a 10-es karikát. Felcsigázott a történet nem mindennapisága.Nagyon tetszett, imádtam olvasni!
A könyvet köszönöm a kiadónak!
Egy újabb sorozat első része, és hozzá kell tennem, nagyon friss könyv. Idén jelent meg külföldön, de máris olvashattuk az első részét. Istenem, nehéz lesz várnom 2013-ig. Reméljük nem üt be a világvége, mert olvasnom kell.
A könyv nagy kalandot járt meg velem, ugyanis vittem magammal Bp-ről Bécsbe és a vonaton oda-vissza úton kiolvastam. Nagyon lekötött és legszívesebben már olvastam is volna a következő részét. Hiába íródott fiatal tiniknek a történet, annyira két lábon áll az egész, hogy szinte már elhittem néha. 20 évesen is nagyon élveztem, a történet nagyon jó volt, gördülékeny egyszerűen nem találok szavakat. Ehhez, szerintem nagy mértékben a remek fordítás is hozzá járul. Megmondom őszintén a korosztályból kiindulva amikor megláttam a könyvön, egy pillanatra elbizonytalanodtam, egy nagyon könnyed és egyszerű történetre számítottam. Könnyednek könnyed volt, de nagyon jó kikapcsolódást nyújtott. A karaktereket egytől-egyig nagyon szerettem, még a "gonoszokat" is. Pozitívan csalódtam.
Ám olykor pontosan ezt akarja az ember, vagy nem? Egy világot, amelyben nincs változás.(188. o.)
A Szalamandrás ház... megmondom őszintén nektek a címből ki nem találtam volna, hogy a történet miről is szólhat, de nagyon frappáns. Imádtam az alapötletet! Soha se éreztem úgy az olvasás során, hogy unnám, hogy lankadna a figyelmem. Rengeteg csavarral, kiszámíthatatlan fordulatokkal. Mindig történt valami, annyira jó volt olvasnom, hogy az elmondani nem tudok nektek. Egyszerűen az legjobb szó rá: olvastatta magát! Így a történetre -magától értetődően- 5 pontot adnék! :)
külön kiemelném a főhős őrlődését ami még emberibbé tette a történetet és a főszereplőt is. Ugye az édesanyja rákos, de elviekben meggyógyult, de még gyenge és az állandó aggódása érte, hogy eltitkolnak előle valamit, és újra beteg lett. Valamint az önfeláldozása, hogy képes lenne az életét eldobni és őrizni egy szekrényt csak, gyógyuljon meg éljen örökké. Nem találok a történetre szavakat. Talán nincs is erre megfelelő szó.