Aprilynne Pike: Illusions – Illúziók (Laurel 3.)
Fordító: Neset Adrienn
Kiadás: Könyvmolyképzô Kiadó, 2012
Oldalszám: 352
Laurel tavaly óta nem találkozott Tamanival; akkor arra kérte a fiút: engedje el. Bár még mindig sajgott a szíve, biztos volt benne, hogy jól döntött, amikor Davidet választotta. De amikor az élet végre visszatér a normális kerékvágásba, Laurel felfedezi, hogy ismét harcolnia kell egy ismeretlen ellenféllel. Újra Tamanihoz kell fordulnia védelemért és jótanácsért, mert az Avalont fenyegető veszély nagyobb annál, mint amit a tündérek valaha is képzeltek volna. Most először Laurel nem lehet biztos abban, hogy ők kerülnek ki győztesen.
Sokat vártam mire elolvashattam a könyvet. Megérte. Nagyon tetszett. Továbbra is nagyon bájosnak tartom, szépen fel van építve a könyv színhelye és a szereplők, karakterek egyénisége is. Hozza azt a színvonalat amit megszokhattunk az első két könyv során. Nagyon izgalmasnak találtam a történetet, visszatartott lélegzettel olvastam végig szinte az egészet.
Ami különbözött az első két könyvtől, azaz, hogy jobban megismerhettük a tündérfiút, bele láthattunk a gondolataiba és vére több szerepet is kapott mint előtte. Kissé elszomorított viszont, hogy neki másból sem áll az élete és minden gondolata Laurel körül forog meg a körül, hogy megvédje őt bármi áron. Szereti. Még is magasról tesznek rá.
Lauelt igaz a történet olvasása során - nem tudom hányszor- úgy bele vágtam volna a fejét a legközelebbi fába ami a közelében van, hogy azt elmondani nem tudom nektek. Késztetést éreztem. Agyamra ment. Amin viszont nagyon jót szórakoztam, amikor Tamanit és Davidet összezárták és beszélgetni kezdtek.
– Szeretem Davidét. Már annyi mindent átélt velem. – Nevetni kezdett. – Tudod, miféle dolgokat.
– Én ne tudnám! – felelte az asszony sokatmondó arccal. – De a szerelem éppolyan önző is, mint amennyire önzetlen. Nem szerethetsz valakit csak azért, mert úgy érzed, hogy úgy illik. Ebben az esetben az akarás nem elég.
A történet alapjában véve mondhatni ugyan az, csak most feltűnik Yuki és ő forgatja fel a kisváros és a szereplők életét. De sok újdonság nem történik és annyi újat se olvasunk. Viszont hatalmas piros pont jár az írónak. Legutóbbi értékelésemben említettem, hogy a szülők csak szülők de viselkedésükön nem látszik. Végre! Itt már számottevően több és jobb a szerepük nem verném őket fejbe egy serpenyővel, avval a mondattal... "hahhóóó ő a lányod nem pedig a kutyád.... figyelj már oda és gondolkozz reálisan!"
Összességében nagyon tetszett, viszont a fent említett dolgok miatt elvettem tőle egy pontot így a könyvre csak 4et adnék! :) Jajj és még valami. Valahogy nem értem, hogy a könyv miért ezt a címet kapta... valaki?